November 14-én megjelent az Over Magazinban az Elbrusz megmászásáról szóló cikkem. A cikk magazin internetes oldalán csak részben olvasható, illetve csak előfizetéssel tölthető le teljes terjedelemben, ezért az alábbiakban közre adjuk a cikk teljes szövegét:
"Vasárnap este negyed 7-kor indult a vonat a Keletiből, 11 óra körül voltunk Csapon. Útlevél ellenőrzés, papírkitöltés, bő 1 óra várakozás és felszállhattunk a kijevi vonatra. Kaptunk ágyneműt, aztán lehetett is aludni. A fekvőhely a termes kocsi folyosó oldalán volt és kicsi. Lehetett úgy 50x170 centi, hason fekvéshez túl rövid. A vonat tele volt, erre ez az utazási mód teljesen természetes. Az egész napos vonatozás után este 8 órára értünk Kijevbe, három óránk volt a következő vonatunk indulásáig. Egy nagy kupacba raktuk a hátizsákjainkat és két csoportban tudtunk egy keveset sétálni a pályaudvar környékén. Fura volt olvasni a McDonalds cirill betűs étlapját. Éjfél előtt 1 perccel indult a következő vonatunk. Légkondi nem volt, így borzasztó volt a meleg a kocsiban még éjszaka is. Egy rövid szakaszon egész közel haladtunk el a Fekete-tenger mellett. Több, mint 27 óra vonatozás után hajnali háromnegyed 4-kor érkeztünk Mineralnije Vodiba, ahol egy kisbusz várt ránk és még 3 órás izgalmas út Terszkol faluig. A sofőr lehúzott ablak mellett sokszor az út bal szélén haladt, szerintem néha szundikálva. Megkönnyebbülve szálltunk ki a panzió előtt. Lepakoltunk és reggeli után elindultunk egy akklimatizációs túrára. A kb. 2100 méter magasan fekvő faluból fellibegőztünk egy fa kétülésessel 2700 méterre. Innen még két órányit gyalogoltunk a kis Cseget 3404 méteres csúcsára. Gyönyörű kilátás nyílt a csúcsról az Elbruszra, végig lehetett látni az utat, amerre pár nap múlva gyalogolni fogunk. Az idő nagyon szép volt, még napozni is lehetett. Az Elbrusszal szemben a csúcs másik oldalán is volt két négyezres: a Donguz-orun és a Nakratau. A Nakratau engem a kedvenc hegyemre, az Ama Dablamra emlékeztet. Megvan a hósipkája, gleccserből az orra, csak jó 2 ezer méterrel alacsonyabb.
Árpád lesz az első gyógyszerész, aki meghódítja mind a 7 földrész legmagasabb hegycsúcsát.
Adács. Hét földrész legmagasabb hegycsúcsát szeretné meghódítani Horváth Árpád adácsi gyógyszerész, akinek a hobbija a hegymászás. Kettőt már sikerült, az Elbruszt Európában és a Kilimanjarot Afrikában. Árpád szerint a legfontosabb a jó erőnlét. Ezért folyamatosan edzésben van. A hegymászásba 2006-ban szeretett bele, amikor egy családi kirándulás alkalmával az Etna lábánál járt. Csak a rossz idő tartotta vissza őket attól, hogy megmásszák a hegyet. Otthonról webkamerán keresztül figyelte a fő és mellékkrátereket. Még ebben az évben újból kitört az Etna, és akkor már semmi és senki nem tudta megakadályozni, hogy el ne induljon a hegy meghódítására. Háromezer méterig ment fel, és örömmel tapasztalta, hogy semmiféle légzési problémája nincs. Így jött az ötlet, hogy akkor magasabb hegyeket is célba vesz. Egy akadály van csak, a pénz. Akkor tud csak elindulni, ha a szponzorok elegendő támogatást adnak. Van, amelyik hegy megmászásához elég néhány százezer forint, de a távoli földrészek csúcsainak meghódításához több millió is szükséges. Árpád úgy tervezi, hogy évente egy-két csúcsot tud teljesíteni, így Magyarországon ő lenne az első, aki megmássza mind a hét földrész legmagasabb csúcsait. Forrás: Észak-Magyarország, 2012. október 27. A cikk a Borsod Online-on itt olvasható!
Van-e kedvenc a csúcsok közül?
Talán az Everest, mert a Himalájának van egy olyan megfogó hangulata, ami miatt nagyon sokan visszavágynak oda. Ez a környezeti hangulatból is adódik, viszont független attól, hogy buddhista miliőben van. Egyszerűen csak csoda ott lenni azon csúcsok között, ahol a világ legnagyobb hegymászói jártak.
Mennyire ismerkedik meg a civilizációs, kulturális környezettel az útjai során?
Valamennyire el-elmélyülök benne, de mindig a természet marad a fókuszban. A ráhangolódás és a pihenés napjaiban van időm a többire, pl. az Everest alaptábor után is volt két-három napom Kathmanduban.
Szeretem a Beatricsét. Természetesen van babos kendőm, amit otthon sokszor fejpántként használok. Mi sem volt természetesebb ezek után, hogy a Mont Blancot is ebben másszam meg, azonban 4000 méter felett már persze sapka kell, a fejpánt kevés. De az mégse lehetett, hogy ne vigyem fel magammal a csúcsra, persze ha sikerül feljutnom. Mert az soha senkinek nem lehet természetes, hogy egy hegycsúcsra feljut. Sapka alá felesleges fejpánt, ezért a hátizsákomba készítettem. Négyezer-nyolcszáztíz méteren hideg van, akár viharos szél is fújhat, nem lenne könnyű a nyakamba kötni, de a csuklómra rá tudom tekerni még kesztyűben is. A KabalaSziget Magazinban Csanádi Tibor kétrészes interjújából az I. rész bevezetője: A magyar hegymászás fogalma az utóbbi években szinte egybeforrt Erőss Zsolt nevével. Pedig nem ő az egyetlen, aki nem csak vágyik, hanem megy is a magasba. Dr. Horváth Árpád, adácsi gyógyszerész például azt tűzte ki célul, hogy első magyarként egyenként megmássza a hét kontinens legmagasabb csúcsait. Kettőn („és félen”) már túl is van. A terveiről és az eddigi élményeiről, eredményeiről beszélgettem vele. Hegymászós riportokban gyakran olvasható, hogy a cikkírók – hozzáértés nélkül – maguk nevezik meg, mi a hegymászók általános motivációja. Én inkább Önt kérdezem. Mi tartja elsősorban életben a lelkesedést? |
Látogatott oldalak...
Adója 1 %-át......kérem ajánlja fel a: Ki olvas minket?Oldalainkat 29 vendég és 0 tag böngészi KapcsolatCsúcskereszt Sportegyesület Dr.Horváth Árpád hegymászó gyógyszerész Keresés |